A ran-reeli csatát megel?z? hadm?veletek

  A 3. hadsereg el?védje Terseir 8-án lépte át újra Gedaga-yggir határát. Ezen a napon értesültem az erigowi hadüzenetr?l Abaszisz ellen. Hogy err?l mi volt a véleményem, azt már megírtam e k?nyvem tizenhatodik fejezetében.

  Ugyanakkor szerencsétlen dolog volt, hogy éppen ebben a pillanatban nem találkozhattam személyesen sem a régenssel, sem a tarini királlyal, mert talán képes lettem volna meggy?zni ?ket, hogy ne üzenjenek hadat Abaszisznak. Elvégre az északi Sz?vetség védelmi jelleg? szervezet, és a tagoknak nem k?telessége egy másik tag támadó háborúját támogatni. Az említett államf?k azonban d?ntésre jutottak a kérdésben, miel?tt eljutott volna hozzám a hír, és a d?ntésükben legnagyobb súllyal az esett a latba, hogy meg?rizzék a Sz?vetség egységét.

  Mik?zben a keleti hadszíntéren az els? nagyobb csatákat vívták, a 3. hadsereg Kremon felé menetelt. El-Cirjem felperzselte a f?ldeket, ahogy el?re sejtettük, és csak a k?nny?lovassággal próbált zaklatni minket, természetesen nem túl nagy sikerrel.

  Terseir 10-én megszálltuk Kremont. A nagy és gazdag várost a toroniak nem tudták teljesen ki?ríteni, de az élelmiszertartalékok elpusztításában kit?n? munkát végeztek: egy szem gabona nem sok, annyit sem találtunk.

  11-én továbbindultunk, most már a tengerrel párhuzamosan, ennél délebbre egyel?re nem kívántunk hatolni. Az utunkat kirabolt, elpusztított falvak és felégetett vetés szegélyezte, a toroniak néhány nap alatt nagyobb pusztítást végeztek Gedaga-yggirben, mint mi Rhinben egy egész év alatt. él? emberrel nem találkoztunk, a toroni hadsereg mindenkit áttelepített, akár akarta, akár nem.

  Lassan haladtunk el?re, mert féltem az esetleges rajtaütésekt?l, és túlbiztosítottam a menetet. Azonkívül minden nap meger?sített táborban akartam t?lteni az éjszakát, ahol esetleg napokig tartó ostromot is túlélhetünk, ezért naponta mind?ssze három mért f?ldet meneteltünk, és a fennmaradó id?t f?ldsáncok emelésével t?lt?ttük. Szintén sok munkába került, hogy minden nap kutakat kellett ásnunk, hiszen a toroniak megmérgezték a saját kútjaikat, a patakok és folyók t?bbsége pedig a déli kyrek sz?rnyistenének, Tharrnak volt szentelve.

  If you spot this tale on Amazon, know that it has been stolen. Report the violation.

  13-án észlelték a felderít?ink az ellenséges er?ket. A korábbi hadjáratok során várakozáson felül teljesít? kémszolgálatunk ezúttal hallgatott, a toroni elhárítás valószín?leg nagytakarítást tartott a füstvári hadjárat után. A velünk szemben álló ellenség erejér?l ezúttal nem álltak rendelkezésre pontos számok, kénytelenek voltunk a felderít?k becsléseire hagyatkozni.

  Ezek a becslések azt sugallták, hogy az ellenség f?erejével állunk szemk?zt. A pegazuslovasok húsz kül?nb?z? légió hadijelvényeit számolták ?ssze, és legalább ennyi lovasezredét. Az ellenséges táborok méretei is erre utaltak. Nem kívántam a 3. hadsereget nyílt csatában kitenni ekkora túler?nek, így 14-én és 15-én nem mozdultunk, hanem a 13-án emelt táborunkat er?dítettük meg, és vártuk, hogy a toroniak mit tesznek.

  értesítettem a másik két oszlopot, és a tartalékot a helyzetünkr?l, de minthogy a toroniak egyel?re vonakodtak besétálni a csapdánkba, a másik két oszlop lassan tovább nyomult kelet felé, bár némileg dél felé húzódva, a tartalék pedig maradt a helyén. Az ilaroknak volt része kisebb csetepatékban, de komoly zaklatásoknak csak a régens oszlopa volt kitéve. A felderít?k azonban egyik oszlopnál sem akadtak jelent?sebb ellenséges alakulatokra.

  Liromag pusztázói, és Chrysaleas ilarjai id?k?zben foglyokkal is szolgáltak, és ezek mindegyike meger?sítette, hogy valóban el-Cirjem f?erejével állunk szemben. A foglyaink számos kül?nb?z? alakulatból származtak, így ez sem adott okot arra a gyanúra, hogy valójában cselfogás az egész ellenséges hader?.

  Mégis erre gyanakodtunk. Világosan látszott, hogy az elpazarolt napok a mi hasznunkra válnak, és el-Cirjemet nem úgy ismertük, mint aki szívességet tesz az ellenségének. úgy t?nt, hogy el-Cirjem tudomást szerzett a tervünkr?l, és egyáltalán nem kíván megmérk?zni velünk. De akkor miért állt egyáltalán az utunkba? Hiszen amíg ? itt id?zik, a másik két oszlopunk annál szabadabban garázdálkodhat.

  Ard Harneor tábornok fogalmazta meg a véleményt el?sz?r, hogy az ellenséges f?er? pusztán káprázat, egy trükk a megtévesztésünkre. Lehet hogy itt vannak a hadijelvények, és az is lehet, hogy a minden légióból és ezredb?l itt táborozó kisebb alakulatok katonáival is elhitették, hogy ?k egy jóval nagyobb er? tagjai, de a valódi f?er? máshol van, és csak a megfelel? pillanatra vár - a csellel pedig 3. hadsereget akarja lek?tni, hogy ne avatkozhassunk be id?ben a f?seregek harcába.

  Nos, ha el-Cirjem egy nappal korábban cselekszik, talán bevált volna a terve, és mi kés?n érkezünk meg a ran-reeli csatába. A kyr hadvezér azonban 14-ét és 15-ét is elvesztegette, mi pedig átláttunk a hadicselén. Amikor a 16-ára virradó éjjel a régens üzenetet küld?tt, hogy a toroniak megtámadták a táborát, a velünk szemben álló imposztorokkal nem t?r?dve er?ltetett menetben indultunk észak felé.