– Mesdames et messieurs, faites vos paris s'il vous pla?t!

  Takács szívott egy kurtát a szivarjából, és f?ltett hatszáz frankot az els? oszlopra. Adél - a vonaton kimunkált stratégiához híven - ugyanennyit tett a harmadikra. A golyó kisvártatva suhanni kezdett a rulettkerékben. Négyezer mínuszban voltak, és az este még csak most kezd?d?tt. Persze nem úr, aki nem herdál, de ha már Monte Carlóban temeti el a k?nyvel?i múltját, Takács elvárta, hogy t?bbel távozzanak, mint amennyivel érkeztek.

  – Excusez-moi monsieur, quelqu'un vous appelle au téléphone…

  Takács ijedtében majdnem elejtette a szivarját. A pincér úgy jelent meg a háta m?g?tt, mint a legrosszabb fajta adóellen?r?k szoktak. úgy is nézett ki: sápatag arc, ceruzabajusz, beesett szemek, ?szt?vér alkat. Takács ingerülten megkérdezte, ki keresi, de csak annyit tudott meg, hogy egy férfi, er?s magyar akcentussal. Adél k?nnyedén megvonta azt a kecses kis vállát, és megígérte, hogy tartja a frontot. Takács le merte volna fogadni, hogy most t?rték derékba ittléte legjobb szériáját, de k?vette a pincért. A fickónak simább mozgása volt a saját árnyékánál is. Micsoda vérszívó, futott át Takács agyán, de nyomban el is hessegette a gondolatot. A végén még lelkifurdalása támadt volna.

  Miel?tt a pincér magára hagyta volna a telefonpultnál, Takács rendelt egy sazeracot, csak a miheztartás végett. Füléhez tette a nehéz kagylót.

  – Halló.

  A válasz hallatán kiszaladt a vér az arcából.

  – Oh, van szerencsém, igazgató úr! Miben lehetek szolgálatára?

  A vonásai megkeményedtek az ?sszpontosítástól. Megpróbált lélegezni.

  – Sajnos nem tehetem.

  Lassan, fokozatosan szívta be a leveg?t. A szíve úgy d?r?mb?lt a mellében, mintha ki akart volna szabadulni.

  – Mert Párizsban vagyok.

  A vonal túlvégén mennyd?rg? hangtól megrezzent a feje. Rutinosan eltávolította a kagylót néhány centivel a fülét?l, hogy ne szakadjon be a dobhártyája. A beszélgetés kezdett ismer?s formát ?lteni.

  – Kérem tisztelettel, igazgató úr téved. Ez a Rotonde kávéház – válaszolta szárazon. A kagylóból el?t?r? hangorkántól ideges félmosoly kúszott a szája szélére.

  Stolen from its rightful author, this tale is not meant to be on Amazon; report any sightings.

  – Igazgató urat attól tartok, tévesen kapcsolták.

  újabb tomboló hangorkán. Takács a rulettasztala felé pillantott. Adél el?tt határozottan megszaporodtak a zsetonok.

  – Engedelmével, azt nem javallanám.

  Hatásszünet. Mély leveg?.

  – Mert akkor senki nem lesz, aki vigyázzon a kedves lányára e nagyvárosi dzsungelben.

  Takácsnak minden erejére szüksége volt, hogy a komolyságát meg?rizze.

  – Hogyne, Adél itt ül a terem másik végében! Holnap ?sszeházasodunk.

  A telefon membránja kis híján szétrepedt a terhelést?l. Takács ek?zben a sazeracjával k?zeled? pincért figyelte.

  – Onnan a Teréz k?rútról ez nem lesz k?nny? feladat…

  A pincér le akarta tenni a koktélt a telefon mellé, de Takács egy intéssel megállította, és elvette a tálcáról.

  – Fogalmam sincs, igazgató úr – mondta a kagylóba, és diadalmasan belekortyolt a sazeracba. A választól kis híján félrenyelt.

  – Magándetektívvel? – préselte ki magából – és… sikerült khm… Monte Carlóig k?vetnie a nyomaimat?

  Feszengve nézett k?rül. Hirtelen minden látótávolságban tartózkodó vendég és a teljes személyzet gyanússá vált. A hang a kagylóban higgadtan folytatta. Takács nyelt egyet.

  – A húszmilliót, kérem tisztelettel… nos, azt id?k?zben befektettem.

  Megakadt a szeme egy férfin, aki a bejárathoz legk?zelebbi asztalnál kibicelt. Az arca egy ?sszeszorított ?k?l volt, amin sem a borotválkozás, sem a brillantin nem segített. Masszív fels?teste alig fért bele a szmokingba. Apró bulldogszemeivel Takácsot nézte, de amikor a tekintetük találkozott, r?gt?n az el?tte forgó rulettet kezdte tanulmányozni.

  – Engedelmével, szerencsejátékba – válaszolta Takács ?ntudatosan a telefonba. ?k?larc megint feléje pillantott. Takács helyesbített:

  – Akkor csak utólagos engedelmével. Ugyanakkor…

  Végighallgatta a kimerít? választ. Még a sazeracját is volt ideje meginni k?zben.

  – …ugyanakkor az igazgató úr által említett magándeketektív véletlenül nem egy nagydarab, mordkép? figura? Mint Huszár Pufi rosszkedv?en?

  A fickó most már nyíltan Takácsot figyelte.

  – Pár napja ismerkedtünk ?ssze. Meglep?en kellemes ember!

  Takács meglazította az inge gallérját.

  – Nagyban fogad, és kizárólag a magas oddsok érdeklik! Persze…

  A telefon fenyeget?en megreccsent. Takács nem hagyta, hogy félbeszakítsák:

  – …ritkán nyer. A minap ki is segítettem kétmillió frankkal…

  A választ meg sem várva hanyagul a vállára fektette a kagylót, majd magához intette az ?k?larcú embert. Az gyanakodva rámeredt, mire Takács ártatlan képpel a telefonra, majd az ?k?larcúra mutatott, és megvonta a vállát, mint aki semmir?l nem tehet. A fickó otthagyta a rulettasztalt. Amikor Takács átadta neki a kagylót, az igazgató még mindig üv?lt?tt. Takács diszkréten magukra hagyta ?ket, és rohamléptekkel a lakosztálya felé indult…