A háború el?tti évek fontosabb eseményei

  Még meg sem száradt a tinta az obasz-toroni békeszerz?désen, az északi Sz?vetség f?l?tt máris elkezdtek gyülekezni a fellegek. A toroni határ?rség már a polgárháború vége óta egyre élénkebbé vált. De a dél-quironeiai háborúk még sokáig lek?t?tték a tartományi hadak nagy részét. Azután ezek is véget értek, és a légiók hazatértek a saját tartományukba, ahol azonnal hozzákezdtek a kiegészítésükh?z. 1381-re a toroni hadsereg újra elérte a békebeli teljes létszámát, és a harcértékén sem nagyon volt már mit javítani. Mindezt az északi Sz?vetség néhány új vár felépítését?l, és a 3. hadsereg létrehozásától eltekintve, nagyjából tétlenül t?rte.

  Mint már említettem a Sz?vetség külpolitikai téren nem volt igazán tevékeny, és az eredmény, mint általában, ebben az esetben is arányban állt a megtett er?feszítésekkel – vagyis a lehetséges sz?vetségesek nagyobb részét sikerült magunk ellen hangolnunk. Az 1380-82-es évek folyamán az obasz nagykirály t?bb ízben küld?tt k?veteket a Sz?vetség vezet?ihez, de egyedül Garyn da Ranga és Toroff Nelhac v?r?s hadurak méltatták ezeket figyelemre, és ennél t?bbet a t?bbi hadúr hozzájárulása nélkül, sajnos nemigen tehettek. Hiere király végül megunta a hiábavaló er?lk?dést, és 1382 után nem küld?tt t?bb k?vetet.

  Gro-Ugon, és a nyugati nomádok eleinte aggódva figyelték, ahogy Toron feladja dél-quironeiai érdekeltségei nagy részét, hogy ismét aktívabbá váljon északon, de miután a Sz?vetség magukra hagyta ?ket, hajlottak rá, hogy engedményeket tegyenek Toronnak, ha az elkerüli ?ket. A Birodalomnak, mint ahogy azt már írtam, esze ágában sem volt Gro-Ugonban vagy a nyugati pusztákon hadakozni, neki nagyon is megfelelt ezeknek a hatalmaknak a semlegessége, tehát nem zargatta a határaikat. A Sz?vetségnek azonban úgy látszik nem felelt meg, mert a tiadlani határ?rség lépten-nyomon megsértette az orkok határait, Eren pedig 1382-ben hadjáratot indított a nyugati pusztákon.

  Még az egyetlen védelmi szerz?dés, amit megk?t?ttünk, sem az északi diplomaták munkájának volt k?sz?nhet?, mert ezúttal is csak annyit kellett tenniük, hogy rábólintsanak a nokhorosziak t?bb mint méltányos feltételeire, és aláírják az eléjük készített papírokat.

  K?zben a toroniak tovább készültek a háborúra. Id?r?l-id?re merényleteket k?vettek el északi államférfiak, vagy magas rangú tisztek ellen, kisebb járványokat idéztek el? a lakosságban, gyakorlatoztatták a csapataikat, és egyre t?bbsz?r csaptak át a határon (már ahol hagyták nekik).

  1383-ra már olyan komollyá vált a toroni fenyegetés, hogy még az északi vezet?k is kezdtek feleszmélni. Végre ?sszehívták a nemesi és népfelkeléseket, hogy legalább valamennyire kiképezzék a tagjaikat. Hogy erre mennyire nagy szükség volt, azt a molinoi ?csata” mutatta meg, amelyet a haonwelli népfelkelés vívott meg… saját magával. A táborozó nemesi felkelést ugyanis az 1383. Ranil 4-ére virradó éjszaka felverte néhány részeg ?r(!), akik úgy kívántak bosszút állni szerencsésebb, és az aznapi ?rséget elkerül? társaikon, hogy rájuk ijesztenek. Tehát torkuk szakadtából kezdtek ordítozni, hogy nyakukon vannak a toroniak.

  If you encounter this story on Amazon, note that it's taken without permission from the author. Report it.

  A bek?vetkez? tumultusban a nemesi felkelés t?bb mint ezer halottat veszített, k?ztük t?bb jobb sorsra érdemes tisztet, akik megpróbálták rendbe szedni a megvadult gyülevészt. Ha lett volna beleszólásom a dologba, a részeges ?r?k a halálnak valami kül?n?sen fájdalmas nemével pusztultak volna el a t?bbi felkel? figyel? szeme el?tt, de a haonwelli t?rvények ezt nem tették lehet?vé, a nemesi felkelés parancsnoka pedig nem akarta ezeket megszegni, így a b?n?s?k f?l?tt katonai helyett polgári t?rvényszék ítélt, és némi b?rt?nnel meg pénzbüntetéssel megúszták az egész ügyet.

  Az 1384-es év nyarán a toroniak kitiltották a Quiron-tengerr?l az északi keresked?hajókat, ?sszel sor került a sirenariakra is. Az északi Sz?vetséget tejesen váratlanul érte a csapás, és a legt?bb tagállam csak most, az eddiginél ?sszehasonlíthatatlanabbul kedvez?tlenebb helyzetben kezdett a háborús tartalékok felhalmozásába.

  1384 ?szén a toroni flotta figyelmeztetés nélkül elsüllyesztett t?bb, tiadlani lobogó alatt hajózó vitorlást, ami kis híján a háború kit?réséhez vezetett. Mostanra már a legostobább északi vezet? is tisztában kellett legyen vele, hogy a háború elkerülhetetlen, mégis halogatták, noha az id? inkább Toronnak dolgozott, mert ?k maguk úgysem tettek semmi érdemlegeset.

  Remor havában a nokhorosziak és az északi Sz?vetség védelmi szerz?dést k?t?ttek – ennek azonban egyel?re csak annyi hatása volt, hogy Toron a nokhoroszi hajókat is kitiltotta Quironeiából.

  Trekam havában a toroni tartományi hadak együttes hadgyakorlatot tartottak a nemesi hadakkal, és egyes tartományi csapatok még a határt is átlépték, végül azonban visszakoztak, miel?tt ?sszecsapásra került volna sor.

  1385 Ranil havában egy hasonló gyakorlatra készülve Gedaga-yggir tartományi hadait Lakhassynba rendelték, a rhini tartományi hadakat pedig háborúba küldték nyugatra a Vas Fiai ellen. A toroniak néhány évente mindenképpen harcba vetik a tartományi hadakat, hogy ne szokjanak el a vérre men? küzdelemt?l, ekkor pedig már ?t éve tartott számukra a béke, és mivel a Sz?vetséggel való háborút még nem akarták kirobbantani, a békek?veteik agyonk?vezése óta folyton kellemetlenked? orkok ellen fordultak.

  én ekkorra már torkig voltam a várakozással, és így érzett a tarini-dwoon-ilar f?parancsnokság alatt szolgáló minden bajtársam is. Mi, akik már régóta tisztában voltunk vele, hogy a háború elkerülhetetlen, évek óta állandó készültségben éltünk. Minden nap azzal fenyegetett, hogy elhozza a toroni inváziót, minden éjszaka egy merénylet veszélyét rejtette magában. Minden csapatmozgást egy támadás el?jelének véltünk, és minden toroni portyától pattanásig feszültek az idegeink.

  Nem akartam tovább várni. Most, hogy Rhin és Gedaga-yggir egyszerre kiürült, olyan lehet?séget kaptunk, ami, éreztem, nem j?n el még egyszer. Ezért az 1385. Ranil 5-ére virradó éjjel csapataim élén átléptem a határt. Nem sokkal kés?bb sor került az els? ?sszecsapásra a toroni határ?rség és a 3. hadsereg el?védje k?z?tt.

  Szárazf?ld?n és vízen kezdetét vette a háború.