Az egyes északi államok és Toron k?z?tt vívott háborúk során az északi államok stratégiája mindig defenzív jelleg? volt. Hogyne, gondolhatnánk, hiszen Toron lakosságának száma, mint már említettem, az északi Sz?vetség együttes lélekszámát is meghaladta, és az Unió csatlakozása el?tti id?kben Toron f?lénye még nyomasztóbb volt.
én ezt a gyakorlatot szerfelett károsnak találtam. A defenzív stratégia vezethetett ugyan komoly északi gy?zelmekhez a csatatéren, de hosszú távon mindig Toron malmára hajtotta a vizet. A háború elpusztította az északi f?ldeket, de érintetlenül hagyta a toroni hátországot, így északi gy?zelem esetén is Toron indult el?nnyel a k?vetkez? háborúban. De az északiak gy?zelme a defenzív stratégia nyújtotta el?ny?k ellenére is igen ritka dolog volt a valóságban; az ervek által III. Zászlóháborúnak nevezett konfliktus során minden ervlakta terület toroni fennhatóság alá került, és csak évek múltán szabadult fel teljesen.
Ha tehát, mind hosszú, mind r?vidtávon haszontalan – el vele, gondoltam, és tábornokaim osztották a nézeteimet. El akartuk vinni a háborút Toronba, és haditerveinket is ennek megfelel?en alakítottuk ki.
Toroni offenzíva esetére a k?vetkez? terveket készítettük:
- Ha a toroniak egyetlen oszlopban támadnak a tartományra a 3. hadsereg szembeszáll a támadással, és lelassítja, de igyekszik a tartomány belsejébe csalogatni az ellenséget, ezalatt a nemesi felkelés ?sszegy?lik, elvágja a toroniak utánpótlását, majd a sz?vetséges hadak lehet?ség szerint bekerítik, kiéheztetik, és megadásra kényszerítik a támadókat. Ezután a 3. hadsereg támadásba megy át.
- Ha a toroniak t?bb oszlopban nyomulnak be az országba, akkor a 3. hadseregnek a leger?sebb oszlopot kell el?sz?r megtámadnia. A cél itt szintén az, hogy a támadókra minél kisebb saját veszteséggel, vereséget mérjünk, ha kell, akár saját f?ldjeink felperzselése árán, és azután a pusztítást toroni f?ldeken minél hamarabb megbosszuljuk.
így tehát a k?zvetlen veszély elhárítása után a lehet? leghamarabb támadásba mentünk volna át, de mégis jobb szerettük volna támadással indítani a háborút. Sajnos a toroni mezei hadak még mindig túler?ben voltak a mieinkhez képest, ezért a vállalkozás alapesetben kétesélyes lett volna, de a toroni hadvezet?ség szerencsétlen hadmozdulata, hogy kiürítette Gedaga-yggirt és Rhint, t?kéletes alkalmat szolgáltatott a támadásra.
A támadás els? hadászati céljának a toroni határvédelmen való rést?rést jel?ltem ki. Ha beljebb akartam nyomulni az országba szükségem volt egy ilyen lyukra, amin az én csapataim t?bbé-kevésbé akadálytalanul mozoghattak. Ezen kívül ez a rés állandó fenyegetést jelentett a toroni hátország számára, ezért valószín? volt; egy ellentámadás azzal indulna meg, hogy megpróbálja visszafoglalni az általunk elvett várakat, amivel nem kevés id?t nyerhettünk, mert a toroni határvédelmet jól megépített, er?s várak adták.
Háború esetén azonban azzal kellett számolnunk, hogy, még ha mi is lendülünk el?bb támadásba, nem sokkal kés?bb a toroni hadak szintén megpróbálnak rést ütni a mi védelmünk?n, vagy egyszer?en átmasíroznak rajta, nem t?r?dve ennek a hadmozdulatnak a veszélyeivel. Ezért gyorsan kellett lecsapnunk, hogy azután mezei hadainkat átirányíthassuk a mi fenyegetett váraink védelmére, vagy még inkább; minél hamarabb behatolhassunk toroni területre, és ezzel védekezésre kényszerítsük az ellenséget.
A gyors mozgás érdekében el?sz?r is menetterveket dolgoztattam ki. Minden határvárunkból készíttettem egy menettervet Weldarnig, Rhin tartomány székhelyéig, illetve Jegenig, Gedaga-yggir k?zpontjáig.
A mi váraink, és az ellenség er?sségei néhol meglehet?sen k?zel helyezkedtek el egymáshoz, így a határ mentén táborba szállva akár órákkal a háború kit?rése után is ostrom alá vehettük volna az ellenség egyes er?sségeit, de sajnos a csapatmozgásaink azt eredményezték volna, hogy a toroniak már jó el?re meger?sítik a fenyegetett várakat.
Hogy az els? csapásunk valóban váratlan legyen, Ral Harneor száznagynak, testvér?csémnek a segítségét kellett igénybe vennem, aki a térmágia és a metamágia szakért?je volt.
K?z?sen elkészített tervünkbe senkit nem avattunk be, mert nem akartuk n?velni a leleplez?dés veszélyét, és az ?csém egyedül éppen olyan hatékonyan végrehajthatta feladatát, mint azt t?bb varázstudó tette volna.
El?sz?r megrendeztük az ?csém halálát, hogy a toroni kémek ne figyeljenek fel a hiányára, azután ? civil ruhát ?ltve, egyedül az én szabad mozgást biztosító menlevelemmel felszerelkezve, de lehet?ség szerint ennek használatát is mell?zve, hónapok kemény munkája árán három álcázott térkaput nyitott a 3. hadsereg Rainnál álló tábora k?zeléb?l a három legnyugatabbi várunk, Ronel, Defsa és Orpok mellé. A szigorú titoktartásnak k?sz?nhet?en egészen a támadásunk napjáig csak én és testvér?csém tudtunk ezekr?l a kapukról, ami nagy szerepet játszott els? sikereinkben.
4-én este, amikor a 3. hadsereg támadásba lendült, ?csém m?k?désbe hozta az addig gondosan elrejtett térkapukat, és hadtesteim szinte az ellenséges várak t?vében bukkantak el?. úgy számoltunk, hogy a meglepetés birtokában egyetlen éjszakai rohammal bevehetjük a kiszemelt három várat: Marsét, Kraokot, és Treksrát.
A támadást úgy id?zítettük, hogy a várak ?rségének mintegy háromnegyede ne vehessen részt a védekezésben, ugyanis az említett három vár parancsnoka éppen k?z?s portyára készült. Vagyis az üres tartomány els? védelmi vonalát ezen a szakaszon gyakorlatilag üres er?sségek adták. A portyára készül? határ?r?kkel - nagyjából három zászló katona, vegyesen gyalogság, és k?nny?lovasság – az I. hadtest vívott csatát. Az ellenség veresége teljes volt, a toroniak vagy 400 halottat és 800 foglyot veszítettek.
A várak védm?veir?l a mi határ?rségünk nagyon pontos képet rajzolt, és els?pr? mágikus f?lényünk birtokában ezek nagy részét sikerült hatástalanítani. Ezután indultak rohamra a zászlóaljak – és mivel nem volt elegend? véd?, már az els? roham viszonylag kisebb veszteségekkel feljutott a falak tetejére; mire megvirradt, már a 3. hadsereg lobogója lengett mindhárom vár felett. Marsét a II., Kraokot a III., Trekrsrát pedig a IV. hadtest vette be, az I. hadtest pedig még 4-én este el?renyomult Bomig. A nemesi felkelés csak 5-én érte el a számára kit?z?tt várakat, Hajtast és Rjazecet, így ?k már nem is próbálkoztak a várak gyors bevételével, hanem egyel?re megelégedtek az ostromzár felállításával.
This narrative has been purloined without the author's approval. Report any appearances on Amazon.
A 3. hadsereg k?vetkez? hadászati célja, a tartományi útvonalak legfontosabb csomópontja, egyben a nemesi hadak gyülekez?pontja, Porirjes volt. Porirjes nagyjából huszon?t mért f?ldre feküdt a határtól, ezt a távolságot, úgy számoltam, a 3. hadsereg hat nap alatt még ellenséges területen is legy?ri. A rhini nemesi felkelésnek egy része támadásunk idején éppen együtt volt (teljesen védtelenül azért a toroniak nem hagyták a tartományt), esedékes hadgyakorlatát végezve, a támadásunk hírére pedig az eddig otthon id?z? felkel?k is táborba szálltak. A hadsereg el?védje 11-én érte el Porirjest, ahogy számítottam, de látva, hogy a várost az ellenség nagy er?vel tartja megszállva, aznap már nem indítottunk támadást.
12-én délben már pontosan tudtam milyen er?k állnak velem szemben: tizen?tezer nemesi felkel?, a határ?rségb?l innen-onnan ?sszevont ?t zászlóalj, és hirtelenjében felfegyverzett veteránok, nagyjából tízezer. Igen imponáló er?, ha belegondolunk, hogy a nagyobb részét a toroniaknak mind?ssze hat nap alatt kellett el?teremteni.
Ahhoz azonban, hogy a siker reményével mérk?zhessen meg a 3. hadsereggel, ez kevés volt. Miután egyeztettük a felderít?k jelentéseit, hadrendbe állítottuk a sereget, az I. és a IV. hadtest került a szárnyakra, a III. alkotta a derékhadat, a II. tartalékban maradt. Az ellenség szintén hadrendbe állt a városon kívül, de, hogy az átkarolást elkerülje, túlságosan elvékonyította az arcvonalat.
A csata a varázstudók ?sszecsapásával kezd?d?tt, és amint az várható volt, az ellenség húzta a r?videbbet. Az ? támadásaikat a mágikus védelmünk gond nélkül kiállta, viszont a mi csatamágusaink megtizedelték az ? csapataikat. Az ellenséges f?parancsnok – joggal – tartott t?le, hogy, ha ez folytatódik, az egész hadserege egyetlen kardcsapás nélkül szétfut, ezért a vonal teljes hosszában rohamot vezényelt.
A jobbszárnyon, ahol az ellenség a leghevesebb mágikus támadásoknak volt kitéve, a toroni támadás még azel?tt ?sszeomlott, hogy elérte volna a mieinket, ard Harneor tábornok pedig rohamra küldte a lovasságát, és átszakította a toroni arcvonalat. A gyalogság hozzákezdett a toroni balszárny felg?ngy?léséhez, de az már nem sokáig állta a harcot. Ard Harneor a lovasságot a futók üld?zésére indította, a gyalogsággal pedig megkezdte a fedezet nélkül maradt ellenséges derékhad átkarolását.
A centrumban és a balszárnyon is jól alakult számunkra a csata, a toroni rohamot csapataink elhárították, és lassan visszanyomták az ellenséges arcvonalat. Mikor láttam, hogy a toroni vonal egyel?re kitart, a tartalékban álló Harneor tábornokot megbíztam, hogy lovasságával karolja át az ellenség jobb szárnyát. Az ellenséges hadvezér észrevette a fenyeget? veszélyt, és visszavonulót fújt, de így csapataival megint át kellett haladnia csatamágusaink ?ssztüzén, amit a mi csapatainkkal vívott k?zelharcban mérsékelniük kellett.
Ez már soknak bizonyult, és az ellenséges jobbszárny meg a centrum katonái is a futásban kerestek menedéket. Egyedül a határ?r?k zászlói vonultak vissza továbbra is rendezetten, és utóvédharcokkal igyekeztek lassítani az üld?zésünket, de túlerej? lovasságunk hamarosan bekerítette és megadásra kényszerítette ?ket.
Ekkorra a nap már lemen?ben volt, de a futók üld?zését egész éjszaka, és 13-án egész nap megállás nélkül folytattuk.
Miel?tt a csata mérlegét megvonnám, meg kell, hogy mondjam, a toroniak a k?rülményekhez képest nagyon jól helytálltak. Kétlem, hogy az erv államok felkel?i akár feleennyi ideig is kitartottak volna hasonló helyzetben.
A nemesi felkel?k általában csak kisegít? szerepet t?lt?ttek be a tartományi hadak mellett, és inkább portyázásra, mint nyílt, mezei csatára voltak kiképezve. A határ?r?k szintén nem voltak járatosak ebben a harcmodorban, a hirtelenjében behívott veteránok t?bbsége pedig túlságosan rosszul felszerelt volt ahhoz, hogy megállja a helyét egy komoly csatában, sok volt k?ztük a túlkoros, és ami a legfontosabb; ismeretlenek k?z?tt szolgálva a harci kedvük is hagyott kívánnivalót maga után.
A mi csapatainkat viszont els?sorban nyílt csatára képezték ki, t?bbnyire fiatalok, ?sszeszokottak és jól felszereltek voltak, f?lényes ?nbizalommal néztek tehát a megpróbáltatás elébe. A mi oldalunkon volt a túler?, az els?pr? mágikus f?lény, ráadásul az ellenségnek nem volt ellenszere a nehézlovasságunkra.
Egyáltalán nem csoda tehát, hogy a mi veszteségünk mind?ssze 112 halottat, és 203 komolyabb sebesültet tett ki, míg ellenséges holttestb?l a csatatéren 1700-at számoltunk ?ssze, üld?zés k?zben legalább még ennyi futóval végeztünk, és ?sszesen t?bb mint 15 000 foglyot ejtettünk. Utóbbiakat Harneor tábornok és a II. hadtest gondjaira bíztam; ?k becsülettel meg is ?rizték a foglyokat a határig, ahol a dwoon nemesi felkelés vette át ?ket.
A másik három hadtesttel még két napig Porirjes k?rnyékén maradtam, mert kószáltak erre toroni alakulatok, amik elkéstek a csatából, és ezeket fel akartam számolni, miel?tt elillannak, és csatlakoznak egy másik ellenséges sereghez. K?zben a vezérkarral megvitattuk, hogy mi legyen a k?vetkez? hadászati cél.
Csábító volt az ?tlet, hogy vegyük be mindenekel?tt Weldarnt, a tartomány f?városát, ahol nagy mennyiség? élelmiszer, pénz, és fegyver volt felhalmozva. A határvárosokat kivéve a toroni települések nem rendelkeztek fallal, mert sok város a polgárháborúban a császári hatalom ellen foglalt állást, ezért a háború végeztével az ?sszes város falait lerombolták. Tehát Weldarn bevétele nem ütk?zhetett túl nagy nehézségekbe, miután az egyetlen hadsereget, amivel Rhin tartomány jelen pillanatban rendelkezett, megsemmisítettük.
Ugyanakkor Porirjest?l Weldarnig az út legalább tíz nap lett volna er?ltetett menetben, kelet felé. Az Anublien-tóvidék, viszont, ahol a Vas Fiai a háromszoros túler?ben lév? toroniakkal küszk?dtek, dél-nyugatra feküdt t?lünk. Fél? volt, hogy a regitor imperalis nem fog felhagyni az orkok elleni hadjárattal, hogy a tartománya segítségére siessen, hanem egyesével akar majd végezni az ellenségeivel, és Weldarn bevétele id?t adott volna neki erre.
Az orkokra pedig szükségünk volt. Hasznosságuk máris bebizonyosodott, hiszen ?k tették lehet?vé eddig meglehet?sen sikeres támadásunkat azzal, hogy hosszabb id?re lek?t?tték a rhini tartományi hadakat, de úgy véltem, hogy a mezei hadainkkal együttm?k?dve talán még nagyobb hasznot hajthatnak a Sz?vetségnek. Chrysaleas és Liromag tábornokok velem ellentétben nem kedvelték az orkokat, de azt elismerték, hogy félelmetes harcosok, és nem válna kárunkra, ha magunk mellett tudhatnánk ?ket, ard Harneor tábornok pedig, akárcsak én, vendégbarátja volt a Vas Fiainak, tehát kifejezetten szorgalmazta, hogy siessünk a t?rzs segítségére.
Volt viszont még egy kérdés, ami megválaszolásra várt: vajon mit tesz ek?zben a Lakhassyn tartományban ?sszevont, százezer f?t is meghaladó toroni had? Ha mi id?legesen kiürítjük Rhin tartományt, és dél-nyugatra megyünk hadakozni, ez a had, vagy legalábbis egy része, k?nnyen a hátunkba kerülhetett volna, hogy elvágja a visszavonulásunk útját. A kémjelentéseinkb?l, és a csapatmozgásokból azonban nagy megk?nnyebbüléssel azt sz?rtük le, hogy a lakhassyni hadsereg, válaszként az én támadásomra, az Unió dél-keleti tartománya ellen készül offenzívára, és a 3. hadsereg gondját egészen Rhin tartományra hagyja.
így aztán Ranil 16-án kiadtam a menetparancsot az I., III. és IV. hadtesteknek, Harneor tábornoknak pedig meghagytam, hogy, ha a foglyoktól megszabadult, induljon minél gyorsabban ? is az Anublien-tóvidék felé.