Az 1385-?s év további eseményei – Az 1386-os év kezdete

  Miután a 3. hadsereg Raor 43-án átlépte a dwoon határt, mind a hadsereget, mind a nemesi felkelést Rainban vontam ?ssze. Kiosztottam egymillió aranytallér jutalmat a katonák k?z?tt. Mindenkinek jutott valami, de a leggazdagabban a legvitézebbeket ajándékoztam meg. Ezután feloszlattam a nemesi felkelést, és szabadságoltam a 3. hadsereg számos katonáját.

  Id?k?zben keleten tovább folyt Füstvár ostroma, és szóba került, hogy segítségére menjünk-e a régensnek. A hadsereg azonban rászolgált a pihenésre, kemény hadjárat állt m?g?ttünk, ezért ard Harneor és Liromag tábornokok kifejezetten javasolták, hogy ?tnapi pihen?t mindenképpen biztosítsunk nekik. Azonkívül a zászlóaljak felt?ltésének is itt lett volna az ideje.

  Da Ranga azonban, Toroff Nelhac királlyal és az ilanori thánnal egyetemben úgy ítélte meg, hogy nyugati sikereink kiaknázása sokkal fontosabb, minthogy megtartsuk Füstvárat. A d?ntés járt némi kockázattal, hiszen el?fordulhatott volna, hogy a keleti védvonalunkon üt?tt résen keresztül benyomulva a toroniak ugyanolyan hadjáratba kezdenek, mint amit mi vívtunk Rhinben, de a régens megbízott az erejében.

  éppen ezért a tarini és ilanori er?k, amik eddig északon tartalékban maradtak, nehogy a toroniak partraszállással próbálkozzanak, most délre indultak. Ilanor két hadosztályt küld?tt az Unióba, a t?bbi haderejét Tiadlanba irányította, Tarin viszont egy teljes hadsereggel járult hozzá a k?vetkez? hadm?veletekhez.

  A 3. hadsereg harcoló személyzete az V. hadtestet nem számítva ekkor 29 104 f?b?l állt. Vagyis a hadjárat során elszenvedett veszteség csaknem az állomány negyedét tette ki. A legmagasabb veszteségeket a IV. hadtest, azon belül is az ereni hadosztályok szenvedték el. A piderai csatában az ereni k?nny?lovasoknak jutott a legnehezebb feladat, és állományuknak végül mintegy felét veszítették el. Ugyanakkor a csata végjátékában az ereni nehézlovas hadosztály egy darabig egymaga küzd?tt a toroni derékhad ellen, így ?k is súlyosabb veszteségeket szenvedtek másoknál.

  Raor 53-án elrendeltem, hogy a 3. hadsereg készülj?n fel egy újabb hadjáratra. A felt?ltésre egyel?re nem került sor, de pár tisztet elküldtem az erv országokba, hogy fogjanak toborzásba, és amint lehet kezdjenek hozzá az újoncok kiképzéséhez is. A dwoon alakulatok veszteségeit a nemesi felkelésb?l kívántam pótolni, de egyel?re erre sem kerítettünk sort.

  Mindent ?sszevéve tehát rendelkezésemre állt a nemesi felkelés három hadteste, a 3. hadsereg, egy tarini hadsereg, és egy fél ilar hadtest is: t?bb mint elég, hogy új támadó hadmozdulatba kezdjünk.

  Támadni akartam tehát, kihasználni, hogy a nyugati toroni seregeket még lek?ti Füstvár ostroma, a keleti seregek pedig a tiadlaniakkal néznek farkasszemet. Felmerült bennem az a gondolat is, hogy esetleg a Füstvárnál álló toroni sereg visszavonulási útját vágom el, és a régenssel együttm?k?dve megpróbálom megsemmisíteni a sereget. De Liromag tábornok er?sen ellenezte a tervet. Igaz, mondta, hogy ha gy?znénk kétségkívül fényes gy?zelem lenne, de az is megt?rténhet, hogy a túler? ?sszeroppantja a mi seregünket, miel?tt a régens segítségünkre siethetne. Márpedig így a lehetséges veszteség jóval felülmúlja a lehetséges nyereséget, hiszen a toroniak már megmutatták, hogy minden további nélkül képesek minden elesett katonájuk helyébe három másikat állítani, míg mi jóval kevésbé tudjuk pótolni a veszteségeinket. Viszont, folytatta a tábornok, ha a toroni védvonal nagy része kezünkbe kerül, azzal el nem múló el?ny?ket szerzünk, hiszen az ország belsejében nincsenek várak, így a bels? területek kényünkre-kedvünkre ki lesznek nekünk szolgáltatva.

  Liromag tábornok érvei meggy?ztek, így aztán elvetettem a toroni f?sereg elleni támadás gondolatát, és parancsot adtam egy átfogó, a toroni határvédelem szétzúzását célzó hadjárat tervének az elkészítésére. Els? lépésben ?sszesen hét várat zártunk k?rül, egyet-egyet a nemesi felkelés három hadteste, kett?t a tarini hadsereg egy-egy hadteste, egyet a III. hadtest, egyet az V.

  A t?bbi er?t ?sszevontuk, hogy, ha a toroniak felment? sereget küldenének valahova, a mieink segítségére siessünk. Er?s portyákat bocsátottunk az ország bels? területeire, hogy ?sszetakarítsák, amit legutóbb esetleg meghagytunk. Arra gondoltunk, hogyha a nép élelem nélkül marad, a toroniaknak máshonnan kell majd gabonát hozatniuk, így ezzel a hadseregnek szánt készleteket is apasztjuk.

  A toroniak azonban, bár egyel?re Rhinen kívül mindenhol b?vében voltak az élelmiszernek, úgy d?nt?ttek, hogy hagyják éhen halni mindazokat, akik nem elég módosak ahhoz, hogy más tartományba, vagy Rhin általunk még ki nem fosztott déli részére meneküljenek. Volt ebben a d?ntésben ráció, hiszen észak-Rhinben immár félig-meddig mi voltunk az urak, a toroniak biztosak lehettek benne, hogy nem egy szállítmányukat elragadnánk, és az életben tartott parasztok termése is nagy valószín?séggel minket gazdagított volna – ha j?v? nyárig sem sikerül kiverniük minket a tartományból.

  Enjoying this book? Seek out the original to ensure the author gets credit.

  így aztán a télen sz?rny? éhínség támadt a rhiniek k?rében, amit, ahogy az már lenni szokott, tavasszal a ragály k?vetett. Mikor nyilvánvalóvá vált, hogy a toroni gabonaszállítmányok elmaradnak, úgy d?nt?ttem, hogy mi fogunk segítséget nyújtani az éhez?knek kétségbeejt? helyzetükben, amelybe mi juttattuk ?ket. De uralmunk a tartomány f?l?tt még nem volt valami szilárd, így csak a tartomány északi részein él?k k?z?tt tudtunk végül nagyobb mennyiség? élelmiszert kiosztani, a k?zéps? részen viszont teljes er?vel düh?ng?tt az éhínség, és a déli részeken is élelmiszerhiány alakult ki a menekültek nagy száma miatt. Végül a nem rég oly gazdag tartomány egyes részei teljesen elnéptelenedtek, minket pedig rettenetesen meggy?l?lt a nép.

  Mire Füstvár ostroma véget ért, mi is bevettünk két újabb várat. Felkészültünk, hogy a toroniak esetleg még a télen megindítják az ellentámadást, de ez érthetetlen módon nem k?vetkezett be, így a tél folyamán sorra foglaltuk el a várakat. Tavaszra a rhini határvédelem, mint olyan, megsz?nt létezni, ugyanis az ?sszes északi határvár a kezünkre került.

  Tavasszal a toroniak ellentámadásba lendültek, de mind?ssze a gedaga-yggiri hadakkal. Az ellenséges hadvezér sokáig kitért a nyílt ?sszecsapás el?l, és csak portyákkal igyekezett szorongatni minket, de hát ebben a hadviselésben mi sokkal inkább otthon voltunk, így aztán csak kudarcot kudarcra halmozott. Végül t?bb ütk?zetet is vívtunk a gedaga-yggiri sereggel. Minden esetben gy?zelmet arattunk, de nem túlságosan jelent?set, mert a toroniak minden esetben rendezetten tudtak visszavonulni, és sosem szenvedtek jelent?sebb veszteségeket. Annyit sikerült elérnünk, hogy az ellenség, t?bb vesztes csata után egyre bizonytalanabbnak érezve helyzetét, visszavonult Gedaga-yggirbe, és meghagyott minket észak-Rhin háborítatlan birtokában.

  A keleti hadszíntéren számunkra jóval kevésbé kedvez?en alakultak a dolgok. Toron itt igyekezett a tiadlani védelmen rést ütni, és a mieink vezetésének erélytelensége, valamint er?inek elégtelen volta folytán, t?bb várat el is foglaltak. Csakhogy Tiadlanban, Toronnal ellentétben nem csak a határ mentén állnak er?sségek, így a helyzet egyel?re nem volt igazán súlyos, bár az, hogy a toroniak megvetették a lábukat a mi f?ldünk?n, semmi jót nem ígért.

  Kétségtelenül a tenger volt mindk?zül a legfontosabb hadszíntér. Ha mi uralmunk alá vonjuk a Quiron-tengert, Toron elesik a kereskedelemb?l húzott j?vedelmeit?l, mi pedig kedvünkre sarcolhatjuk védtelen partjait. Ha a toroniak t?rnek ki az óceánra, a mi helyzetünk vált volna szerfelett bizonytalanná, hiszen kénytelenek lettünk volna er?ink egy részét az északi vidékek védelmére rendelni.

  A tengeren azonban kiegyenlített maradt a küzdelem. Az elfek állhatatosan tartották a sinemosi-tengert, és a birodalmi flotta minden átt?rési kísérletét meghiúsították. Ugyanakkor sikertelenek maradtak a sz?vetséges flották kísérletei is, hogy k?nny?, gyors hajókkal besurranva a Quiron-tengerre zavart okozzanak a kereskedelemben. A toroniak elvitathatatlanul uralták a tengert, és kalózok módjára bántak el a kereskedelmi hajókra támadó északi tengerészekkel, aki élve a kezükre került, azt felakasztották, karóba húzták, vagy egyéb, b?n?z?knek szánt végre juttatták ?ket.

  Véget ért a háború els? éve. A k?vetkez?, az 1386-os év az északi diplomácia sz?rny? ballépésével vette kezdetét: Erigow hadat üzent Abaszisznak, és ezt ?r?mmel vagy kénytelen-kelletlen k?vette sorra a Sz?vetség t?bbi államának hadüzenete. Abasziszt a Nokhoroszi Sz?vetség hadereje és északi pénzen felbérelt, illetve a gazdag zsákmány ígéretét?l feltüzelt nomád hordák rohanták le.

  A kivitelezés jobb ügyh?z méltóan ügyes volt. Az aszisz nagykirály teljesen gyanútlanul vadászgatott, hadseregei szétszóródtak az egész országban, hercegkapitányai pedig mind a maguk birtokain id?ztek. Az ország legjobb hadvezérei és legvitézebb katonái k?zül sokan elpusztultak a támadás els? hullámában.

  Mindazonáltal az asziszokat nem lehet hibáztatni, amiért készületlennek bizonyultak, hiszen t?bbsz?r is kinyilvánították jóindulatukat a Sz?vetség irányában, és a háború kit?résekor azonnal bejelentették a semlegességüket. Az erv vezet?k azonban mindezt csupán fondorlatnak tartották, és azt gondolták, az obaszok pusztán tartalékolják a haderejüket egy kés?bbi belépéshez a háborúba. Ennyire elvakultan hittek az ervek a v?r?s és a fekete lobogók szembenállásában, holott elég lett volna egy józan pillantást vetniük a k?zelmúlt t?rténetére, és megláthatták volna, hogy Abaszisz a Toron elleni háborúban a legtermészetesebb sz?vetségesük.

  Az elvakultság és az emberi butaság nagyobb kárt aligha okozott még a t?rténelemben, mint ezúttal. Abaszisz az els? meglepetésb?l magához térve keményen kezdett védekezni, és Terseir havában sz?vetséget k?t?tt Toronnal. E sz?vetség biztosítékaként, és, hogy borsot t?rj?n az ervek orra alá, Hiere király egy er?s obasz hadsereget bocsátott a toroni császár rendelkezésére, cserébe a toroniak vállalták, hogy a háború végéig korlátlan hitelt nyújtanak a királynak.

  Bár az ország egyes részei egészen a háború végéig megszállás alatt maradtak, az aszisz katonák innent?l fogva állandóan jelen voltak, hol kisebb, hol nagyobb mértékben az észak-quironeiai harcokban, bizonyítva, hogy Otlokir király menyire állhatatos, és hasznos sz?vetséges.

  Az els? obasz hadsereget a toroniak Rhin tartományba irányították, gondolván, hogy egykori fegyvertársaim talán elég jól ismernek ahhoz, hogy legy?zzenek. Ugyanakkor az el?z? évben Füstvárat ostromló hadsereget ismét ?sszegy?jt?tték, és szintén Rhinbe indították, a tartomány visszafoglalására. Keleten szintén nagy er?ket vont ?ssze a birodalmi hadvezetés. Küsz?b?n állt az északi seregek els? nagy er?próbája.