Az 1386-os toroni offenzíva Keleten – A kraithi csata

  Keleten a toroniak három nagy hadsereget vontak ?ssze, egyik sem volt gyengébb 200 000 f?nél. Nyugaton, a dwoon hadszíntéren egy ilyen csoportosítást hoztak létre. Az ervek együttes hadereje nagyjából megfelelt a velük szemben álló toroniakénak, de ellátási gondok, és a sz?vetségesek k?z?tt szokásos súrlódások miatt ?k ?t sereget hoztak létre: minden nemzeti hader? kül?n harcolt, kivéve az ilarokat, akik az erigowi sereggel együtt táboroztak. Mi, nyugaton szintén egyenl? er?vel álltunk szemben, a tarini és ilar segédcsapatok révén, s?t a nemesi felkelés ?sszehívásával némi túlsúlyra is szert tettünk.

  A déli kyreknek azonban nem minden erejét emésztette fel a támadó csoportosítások létrehozása. A nemesi felkel?k jórészt tartalékban maradtak, akárcsak az elszenvedett veszteségek pótlására alakított legfrissebb reguláris csapatok.

  Keleten a hadiszerencse ebben az évben egyértelm?en a toroniak pártjára állt. A nyár legforróbb napjain meginduló toroni támadás szétzúzott minden útjába álló északi sereget, és ijeszt? gyorsasággal vette be a várakat. Olyan forróság uralkodott egész Quironeiában, hogy még a kisebb folyók k?zül is sok kiszáradt, így azok a várak, amelyek nem rendelkeztek nagyon mély kutakkal, vagy elegend? varázstudóval, nem is remélhették, hogy pár napnál tovább kitarthatnak. A tiadlani, a haonwelli, és az ereni hadseregek túler?vel akartak rárohanni a legkeletibb támadó hadseregre, de nem tudtak megfelel?en együttm?k?dni, és a toroniak részenként visszaverték ?ket. A terv szerint a három sereg Terseir 8-án akart támadni, egyszerre három irányból, de a tiadlaniak már 6-án ?sszeütk?zésbe kerültek a vártnál gyorsabban el?ret?r? ellenséggel, és vereséget is szenvedtek. A haonwelliek és az ereniek elindították a támadást a megbeszélt id?pontban, de a toroniak ?ket is megverték. Egyik vereség sereg sem volt katasztrofális, de az északi seregek visszavonulásra kényszerültek, és hatalmas területet hagytak védtelenül, amit a toroniak a maguk szokásos alaposságával végigpusztítottak.

  A k?zéps? hadoszlopot a gianagiak feladata volt feltartóztatni az 1. és a 2. k?z?s hadsereg segítségével, amíg a t?bbi északi had a segítségükre nem siet. Ez a csoportosítás, bár háromszoros túler?vel nézett szembe, hadvezére meg f?tisztjei ügyességének és leleményességének k?sz?nhet?en sokáig feltartóztatta a túler?t, amikor azonban a t?lük mind keletre, mind nyugatra álló bajtársaik visszavonulása fedezetlenül hagyta az oldalukat, ?k is kénytelenek voltak odahagyni az általuk védelmezett f?ldeket.

  A nyugati ellenséges hadoszloppal az erigowiak és az ilarok egyesült hadereje szállt szembe. Az ilarok a lovasnépek szokása szerint csipkedték a toroni el?-, és oldalvédet, az erigowiak pedig torlaszokat emeltek az utakon és elrontották a hidakat. Az erigowi hadvezér azonban ennél dics?ségesebb tettekre vágyott és úgy d?nt?tt, alkalmas helyen nyílt csatát áll az ellenséggel. A terepet valóban jól választotta meg, és az általam ismert beszámolók alapján a Terseir 15-én vívott csata kezdetben az ervek számára alakult kedvez?en. Az erigowi herceg személyesen vezette rohamra a nehézlovasságát, és megfutamította az ellenséges lovasokat, majd a légiók soraiban is zavart okozott. De az északi hader? túlságosan lassú és szervezetlen volt ahhoz, hogy kihasználja a r?vid megingást, a toroniak rendezték a soraikat, és az erv hadsereg ?sszeomlott az ellentámadásuk súlya alatt. Ezúttal nem került sor rendezett visszavonulásra, a katonák gyalázatos futásnak eredtek, tisztjeiket és zászlajukat az ellenség prédájául hagyva. Az ilarok tanúsítottak még némi ellenállást, de a toroni el?renyomulást nem tudták megállítani.

  You could be reading stolen content. Head to Royal Road for the genuine story.

  Tiadlan nagyobb része ekkor már kiszolgáltatottan feküdt a birodalmi csapatok el?tt, és a lakosoknak csak nagyon kis részét sikerült elmenekíteni. Az ország veszteségei így hatalmasak voltak, mind anyagi értékekben, mind emberi életekben. A tiadlaniak azonban mégsem t?rtek meg, s?t a vereségek olyan tetter?t oltottak beléjük, amilyet korábban fel sem tételeztem róluk. A megmaradt területeken újabb toborzók?zpontokat szerveztek, és tarini meg erigowi k?lcs?nfegyverekb?l szerelték fel az újoncokat. Seregeiket ?sszevonták, kiegészítették, és a vezérkar hozzálátott, hogy meggy?zze a t?bbi északi parancsnokot, próbáljanak szerencsét még egyszer.

  Id?k?zben a toroniak el?renyomulása a kezdeti lendület cs?kkenésével érdemi ellenállás híján is lelassult, s?t az északi parancsnokok megbízható kémjelentésekb?l értesültek róla, hogy a toroni hadvezetés a hadjárat befejezését fontolgatja, mert úgy vélik, ebben a hadiévben már nem tudják még egyszer csatára kényszeríteni az északi seregeket.

  A tiadlaniak úgy érezték, ennél kedvez?bb alkalom nem kínálkozhat a visszacsapásra. A toroniak nem számítottak újabb ellentámadásra, ráadásul a megszállt területek lakossága a kíméletlen bánásmódtól felb?szülve komolyan akadályozni kezdte a birodalmi hadak ellátását. Az északi vezet?k k?zül azonban nem mindenki osztotta a tiadlaniak véleményét. Az erigowi herceg, akit nagyon érzékenyen érintett legszebb hadainak csúf veresége, azzal érvelt, hogy a toroniak mindhárom oszlopa gyakorlatilag érintetlen, míg a Sz?vetség seregei érzékeny veszteségeket szenvedtek. Az ereni f?parancsnok pedig a 6-ai és 8-ai fiaskót hányta a tiadlaniak szemére, és er?sen kételkedett benne, hogy egy újabb ?sszehangolt támadás nagyobb sikert hozna.

  Az újabb hadi vállalkozás így igencsak felemásan indult, sokan csak félszívvel vettek benne részt, de mégis szép eredményt hozott. A tiadlani f?parancsnok egy merész húzással, amely k?nnyen végzetessé válhatott volna, ezúttal lek?tetlenül hagyta a keleti és a k?zéps? toroni oszlopot, és minden er?vel, ami rendelkezésére állt, megtámadta a nyugati hadsereget. Az els? nagyobb ?sszeütk?zésre Terseir 32-én került sor, a két sereg el?védje k?z?tt, Kraith városnál. Ebben a harcban a toroniak húzták a r?videbbet. Másnap mindkét derékhad csatarendbe állt, de támadni egyik félnek sem akaródzott, a hadsorok tétlenül álltak napkeltét?l napnyugtáig. A 34-ére virradó éjjel mozgalmasabbnak bizonyult: a déli kyrek sikertelenül próbáltak rajtaütni a gianagiak táborán, egy ilanori tábornok pedig a z?rzavart kihasználva merészen a toroniak hátába vezette hadtestét, és mire megvirradt er?s védelmi állást alakított ki egy magas dombon, amire el?z? nap a birodalmi sereg jobb szárnya támaszkodott.

  A toroni hadvezér ilyen helyzetben jobbnak látta, ha szedi a sátorfáját, ezért legmegbízhatóbb légióit csatarendbe állítva megparancsolta t?bbi csapatának, hogy bontsanak tábort, és induljanak délnek. Az északiak látva, hogy jelent?s túler?ben vannak, rohamra indultak, de a pompás toroni légiósok csak apránként engedték át nekik a területüket, és mikor már minden bajtársuk biztonságba ért, továbbra is harcolva, ?k is megkezdték a visszavonulást.

  Nem volt ez d?nt? gy?zelem, hiszen a veszteségek mindkét oldalon igen csekélyek voltak, de a Sz?vetség keleten harcoló seregeinek nagy fegyvertény volt, hogy minden hiányosságuk ellenére is visszavonulásra tudtak kényszeríteni egy toroni f?sereget. Igaz, nemsokára ismét fel kellett adniuk az így visszavett f?ldeket, mert a birodalmi hadak pár mért f?ldre Kraithtól ismét tábort üt?ttek, a szabadon hagyott k?zéps? oszlop pedig er?ltetett menetben indult, hogy elvágja az északiak hátrálási vonalát. így, ha nem akartak két t?z k?zé szorulni, a Sz?vetség csapatainak is vissza kellett vonulni, de ezúttal a vezérek idejekorán megtettek minden óvintézkedést, így a frissen szerzett harci babérokra nem vetett árnyékot egy újabb vereség.